2021. május 22.
Boda Zsolt a Népszava mellékletben
Felelős polgárként igyekszünk tájékozódni, felnőtt módon bekapcsolódni a közéletbe, rácsatlakozni a képviseleti demokráciára, csak nem tudunk semmiről semmit. De tudhatunk-e bármit is?
Elég volt mindenből! Fel, fel a YouTube-ra! Nagyon jó, meg lehet nézni az 1971-es, legendás francia–magyar 0-2 összefoglalóját. Kattintás… De nem Bene Feri, Dunai Anti, Zámbó Sanyi parádéi jönnek, hanem a két szemüveges: Karácsony és Gyurcsány. Együtt, mindig együtt, feliratkísérettel: Karácsony Gyurcsány jelöltje, már 2004-ben is neki dolgozott, 12 százalékos volt a munkanélküliség, eltörölték a családtámogatásokat, megszüntették a 13. havi nyugdíjat (hm, nem Bajnai alatt? Mindegy, ki emlékszik rá?).
Majd jön az ellenzéki pártvezetők maszkos-banditás csoportképe: „Ne hagyjuk, hogy újra tönkretegyék Magyarországot!” És nincs menekvés. Kattinthatsz Latinovits utolsó interjújára, Wagner-operára, jönnek ők ketten: „Karácsony Gergely Gyurcsány Ferenc embere. Ne hagyjuk, hogy…” Kész, nincs mese, ez lesz most napirenden.
Embere, nem embere, van benne valami, hazudnak, ügyes húzás, aljas húzás, megosztanak, félnek tőlük… A cél ezúttal átlátható és vulgáris, de hogy éppen mit helyez – többnyire a kormány – a közpolitika napirendjére, meglehetősen bonyolult kérdéskör. Hazánkban a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének Kormányzás és Közpolitikai Osztálya foglalkozik a témával. Csatlakoztak egy nemzetközi kutatási programhoz, amerikai módszertan alapján adatbázisokat építenek többek között politikai témák, törvények megjelenéséről – és médiavisszhangjukról.
„A napirendkutatás Frank Baumgartner és Brian Jones megszakított egyensúly elméletéből bontakozott ki – vázolja az alapokat Boda Zsolt, a projekt kutatója. Szerintük a kormány nem teljesen szabad a témák megválasztásában. Egyrészt lehetnek váratlan külső körülmények, mint például a mostani járvány. Másrészt egy polgári demokráciában a kormánynak reagálnia kell azokra a kérdésekre is, amelyeket egyes társadalmi csoportok tartanak fontosnak. Vagy épp a média veti fel. Komoly politikai reformokra pedig akkor kerül sor, ha egy ügy több szinten is napirenden van. Az sem ritka, hogy a kormány az ellenzék választási programjából is átvesz elemeket.”
A politológus szerint nem kérdés, hogy a hatalmon lévő erő tudja diktálni a napirendet, különösen a polarizált rendszerekben. Az Egyesült Államokban a republikánus és demokrata szekértábor két külön univerzum, általában eltérő preferenciákkal. Magyarországon is hasonló lett a helyzet az utóbbi tíz évben.
A kettéosztottság következtében a kormány könnyen érvényesíti saját napirendjét.
„Bár a közvélemény preferenciáit nem tudjuk egzaktan felmérni – magyarázza Boda Zsolt –, egyértelmű, hogy a magyar társadalom hosszú ideje az egészségügy helyzetét tartja a legfontosabb kérdésnek. Ennek ellenére a kormány csak a járvány kényszere alatt szánta rá magát komoly intézkedésekre. Ugyanakkor a végrehajtó hatalom 2015 óta napirenden tartja a migrációs veszélyt, miközben annak fontosságát a társadalomban a 2016-os népszavazás megkérdőjelezte.”
Némiképp ernyedt
A politológus kutatási eredmények alapján állítja, hogy a média szerepe is némileg sajátos nálunk.
„A nyugat-európai és amerikai kutatások általában azt mutatták ki, hogy a politika valamelyest reagál a média napirendjére. A média inkább csak közvetíti, amivel a politika foglalkozik, de amiről ő kezd beszélni, az hatni tud a politikára. Nyilván kis mértékben, de mégis. A magyar helyzet más. Csináltunk egy statisztikai kvantitatív elemzést az 1990 és 2018 közötti időszakról, amely azt mutatta ki, hogy a médiának alig volt valami befolyása a magyar politikai napirendre. Kétségtelen, hogy a hazai politika az átlagosnál kevésbé reagáló, de a média magától nem nagyon beszél olyan közérdekű problémákról, amelyek elől nehéz lenne kitérnie a hatalomnak.” A média napirendet alakító gyengeségében bizonyára szintén szerepet játszik a polarizáltság – a politikának való kiszolgáltatottság. Az egyik legnagyobb probléma Boda Zsolt szerint mégis inkább az, hogy maga a társadalom erőtlen, nem tud impulzusokat, témákat közvetíteni a sajtó felé: „Előfordulnak tiltakozások, mint az internettörvénynél, a vasárnapi boltbezárásnál, az olimpia tervénél vagy a kétezres évek egészségbiztosítási reformjánál, amelyek meghátrálásra kényszerítettek kormányokat, de saját problémafelvetésre szinte nincs példa. Nálunk a közvélemény egyelőre szervezetlen, kevés a közügyekben szerepet vállaló civil szervezet. Nem artikulálódnak, és így nem válnak képviselhetővé azok a kérdések, amelyeket a társadalom tartana fontosnak. Így nem lehet kikényszeríteni párbeszédet, főleg egy olyan kormánytól, amely amúgy sem hajlamos erre.”
Kimúlik a remény
Világos felszólítás. De mi történik, ha az átlagember elhiszi, hogy szabad, önmagáért felelős, egyeztetve-megegyezve kell képviselni érdekeit – nyilván felelős álláspontot kialakítva.
Hát az történik, hogy azonnal beleütközünk a legnagyobb nehézségbe: hogyan lehet bármiről tárgyszerű, pontos és értelmezhető infót szerezni. Tavaly, november másodikán, az ATV Csatt műsorában volt például egy „tisztázó” vita Tüttő Kata főpolgármester-helyettes és a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár, Fürjes Balázs között. Feszült, de kulturált volt a hangnem, és az elkötelezett polgár remélhette, hátha most megérti a budapesti fejlesztési pénzek gurulási irányát, a főváros gazdasági helyzetét, a Lánchíd-polémiát, járványelvonások jogos vagy jogtalan voltát.
A csörte a járműbeszerzéssel kezdődik. Mert, ugye, korszerűsíteni kell a járműparkot. Persze, mondja az államtitkár, és 34 új busz beszerzését finanszírozzák is a BKV-nak. Csakhogy ezt a fővárosnak kellett megelőlegeznie, méltatlankodik Tüttő, a kormánytól máig nem érkezett be a pénz. De be fog, jön a válasz, hiszen a tétel benne van a 2021-es költségvetésben. Na de kéne még 50 villamos és 51 troli. Megállapodtak a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában, hogy 3 milliárdot át lehet ide csoportosítani egy parkolók létesítésére kapott uniós forrásból. Igen, de a kormány végül úgy döntött, hogy a B+R parkolókra nagyobb szükség van. Miből lesz akkor troli, hogy valósul meg a többi városfejlesztési terv?
A főváros képviselője beúsztat a képbe egy uniós hitellehetőséget, hosszú lejáratú, gyakorlatilag kamat sincs rajta. Na de minek még jobban eladósítani szegény budapestieket? – mosolyog bölcsen Fürjes.
Hiszen van pénz. És bevillant három aduszámot: Budapestnek van 90 milliárd forint szabad készpénzállománya, 133,9 milliárd forint megtakarítása értékpapírokban, és egy 2023-ig lehívható, 61 milliárd forintos hitelkerete. Mennyibe kerülnek azok a trolik? Tízmilliárdba? Akkor mi a probléma? Na, na, na – robban udvariasan Tüttő. Azért a budapestiek nem csak trolival élnek. Erre a pénzre van betervezve egy csomó más fejlesztés, ebből lesz felújítva a Lánchíd (amúgy mikor jön meg hozzá a beígért 6 milliárd?), ebből kell rendbe hozni utakat, felüljárókat, használni kell a Széna tér és a Blaha Lujza tér rekonstrukciójára. Fürjes: Na de a Blaha Lujza térre van uniós forrás, most hosszabbítottuk meg a határidejét a főváros kérésére. És innen kavarog az egész egy helyben tovább, előjönnek más sérelmek, elvonások, szolidaritási hozzájárulás, csattannak rájuk az önigazolások, mozdulna már az egész a politikai vita felé, de lejár a műsoridő.
Kösz. A felelős közéleti magatartásra kész polgár azt szeretné látni, hogyan működik körülötte a közszféra, mindenekelőtt gazdasági téren.
Mi történik az adóbevételekkel, milyen beruházások tűnnek előnyösnek, milyen támogatási formákat érdemes és kell erősíteni? Összességében: mennyire stabil a gazdasági helyzet, mik a perspektívák, az alternatívák? Csakhogy a saját nyelvén, általános műveltségi szintjén bármit olvas, hallgat, néz, nem kap egzakt választ, csak gondolatfüzéreket – amelyek adatait nem tudja leellenőrizni. Persze, ha nagyon sok kitartás van benne, vadászhat árulkodó számokra. Intézmények adatszolgáltatási felületein vagy épp a Központi Statisztikai Hivatal oldalán. És kontextus nélkül így sem lesz okosabb.
...