Vannak-e nyelvi jogaink?

2019. március 11.

Vizi Balázs (MTA TK Kisebbségkutató Intézet) írása a Mobilitás és befogadás a többnyelvű Európában (Mobility and Inclusion in Multilingual Europe - MIME) című kutatásról.


A képre kattintva videó nyílik

Az egységesülő Európa az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása mellett a tagállamok közötti utazás, munkavállalás és letelepedés szabadságát is jelenti. A nyelvtudás, a nyelvhasználat pedig meghatározza az egyén lehetőségeit. A nyelvi sokféleség Európa adottsága: az Európai Unióban 24 hivatalos nyelv van, a tagállamokban azonban kb. 40 millióan élnek olyanok, akik más regionális vagy kisebbségi nyelvet beszélnek. A MIME konzorcium kutatása arra kereste a választ, hogy milyen kihívásokat jelent a többnyelvűség az európai polgár számára. Hogyan lehet egy modern, technológiailag fejlett és az országhatárokon átnyúlóan ezer szállal összekötött európai társadalomban előnyt kovácsolni a nyelvi és kulturális sokféleségből? Mit jelent ez a kihívás a nyelvi jogok, a nyelvpolitikák tekintetében? Milyen hatással van az európai integráció a nyelvi kisebbségekre?

A kutatási konzorcium tagjaként a TK Kisebbségkutató Intézetben a nyelvi kisebbségi jogok nemzetközi jogi védelmét és a nyelvi jogok érvényesülését vizsgáltuk. Az emberi jogok nemzetközi védelmével foglalkozó egyezmények jellemzően elismerik a nyelvhasználat praktikus, kommunikációs szerepét, pl. azt a jogot, hogy egy büntetőeljárásban a vádlottnak joga legyen megérteni a vádat akkor is, ha nem beszéli a hivatalos nyelvet. A nyelv kulturális szerepének elismerése – az, hogy a nem-hivatalos vagy kisebbségi nyelvek is megőrzendő értéket jelentenek, amelyet az államnak aktívan támogatnia kell – azonban jellemzően csak ún. soft-law normákban jelenik meg, amely az államok kötelezettségeit ezen a területen nem határozza meg pontosan. Az ENSZ szakértői testületeinek munkáját, vagy az Európa Tanács Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának alkalmazását elemezve az derült ki, hogy a nemzetközi jogban vitatott a nyelvi jogok alapvető emberi jogként való elismerése. A kisebbségi jogok alkalmazásában az államok a kisebbségi nyelvhasználatot gyakran a kommunikációs funkcióra korlátozzák, amely nem akadályozza meg az asszimilációs politikák alkalmazását. A nyelvek hierarchiáját, a hagyományos kisebbségi nyelvek alávetett helyzetét nem változtatják meg az állam nemzetközi kisebbségvédelmi vállalásai. A kisebbségi nyelvi jogokra vonatkozó normák alkalmazása sokszor hiányos.

Az Európai Unióban a többnyelvűséget az európai intézmények, a Bizottság programjai deklaráltan támogatják, mivel a nyelvtudást a gazdasági fejlődést segítő értéknek ismerik el. Ennek ellenére a kisebbségi nyelvek szerepét, a kisebbségi nyelvet beszélők jogait az uniós jog és politikák nem támogatják hatékonyan. Nemzetközi vállalásaik ellenére is az uniós tagállamok nyelvpolitikájukat és nyelvi jogi rezsimjüket is szuverenitásuk megkérdőjelezhetetlen részének és sok államban a többség asszimilációs eszközének tekintik. Az Európai Uniónak a többnyelvűséget támogató politikájában aktívabb szerepet kellene vállalni a kisebbségi nyelvek megőrzésének, a kisebbségi nyelvi jogok hatékony alkalmazásának támogatásában. A kutatásban külön esettanulmány készült arról, hogy a szerbiai Vajdaságban hogyan érvényesül a többnyelvűség, és milyen hatásai vannak a szerbiai szabályozásra és gyakorlatra az ország EU-csatlakozási törekvéseinek, a nemzetközi jogi normáknak, illetve Magyarország anyaállami politikájának.

A MIME egy többnyelvű Európában a mobilitás és a befogadás egymással potenciálisan összeütköző céljainak kibékítésére szolgáló intézkedéseket fogalmaz meg, összegez és ajánl. Ezeket mutatja be röviden és összefoglalóan a MIME Vademecum.

A kutatás keretében megjelent tanulmányok: