A rendszerváltás felszabadította az energiákat és bizakodást a nőkkel, a női lét hétköznapi és egyetemes aspektusaival foglalkozó civil formációk lehetőségeivel kapcsolatban. Anyaságtól munkavállalásig, erőszaktól szexizmusig, a prostitúción, a nők ábrázolásán, társadalmi helyzetén, sérülékeny csoportjainak speciális gondjain keresztül számos téma került terítékre és nyert képviseletet.
Az állam és a női civil szervezetek viszonya ugyanakkor soha nem volt felhőtlen. Az utóbbi évtizedben a nők és férfiak egyenlőségének ügyét felváltotta a tradicionális család ünneplése, és ez a folyamat hatással volt a női témákat zászlajukra tűző civil szervezetek működésére is. Hogyan változtak a nőkkel, családokkal kapcsolatos önszerveződés lehetőségei az Orbán-érában? Mi jellemzi a ma aktív, illetve a fennmaradásért küszködő, vagy a közelmúltban alakult szervezeteket, csoportosulásokat? Hogyan viszonyulnak a civil szervezetek a demográfiai kormányzáshoz? Ebben a kötetben szociológusok egyéni és csoportos interjúk feldolgozásával, a szervezeti háttér, az önfenntartási-finanszírozási módok feltérképezésével értelmezik a civil szféra e szegmensének szándékait, stratégiáit, működésmódját, és keresik a választ arra a kérdésre, hogy mi határozza meg a szervezetek irányultságát, kapcsolatait, céljaik hatékony képviseletét. Az olvasó pedig eldöntheti, mi mindent jelenthet a női civil lét és öntudat a mai Magyarországon.
