2021. június 12.
Bene Márton és Farkas Xénia kutatásáról ír a Népszava

A 2022. áprilisi első szavazók még olyan korban születtek, ahol a választási versengések óriásplakátokon, tévévitákon és sajtómegjelenéseken dőltek el. Iskolába készültek, amikor Orbán Viktor annyi Facebook-ismerőssel rendelkezett (1300 körül), amennyivel egy átlagos felhasználó manapság. A kormányfő ezt 2014-re 200 ezerre tornászta, ma 1,2 milliónál jár. Ezzel együtt a Fidesz politikusai ugyan tartották a lépést az ellenzékkel 2018-ban, de a közösségi médiát mégis ellenzéki hangok uralták. 2022 a változás éve. Feleannyian követik ugyan a kormánypártok véleményvezéreit (3 millió), mint az ellenzékieket, mégis kétszer annyi véleménynyilvánítást generálnak. És ami 2018-ban az Instragram volt – mára rendesen belehúzott periferikus platform –, addig ma a TikTok jelenti ugyanezt, a jövő üzenetfalát. Csak szólunk.

A Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatói, Bene Márton és Farkas Xénia évek óta elemzik a közösségimédia-jelenlét szerepét a politikai aktorok teljesítményében (friss kutatásuk teljes terjedelmében a Századvég Folyóiratban jelenik meg). Vagyis azt, hogy miként alakítják a különféle platformok a politikai erőviszonyokat. Kutatásukban nem vizsgáltak tartalmi összefüggéseket, például hogy miként hatott az egyik kormányfőjelölt szerencsétlen megnyilatkozása vagy a másik hazugságkampánya az áprilisi voksokra. Kizárólag azt nézték, hogy a politikusok, médiatermékek és a nehezen meghatározható hátterű, ámde hatékony elérésű oldalak hány követőt gyűjtöttek, és milyen eredménnyel dolgoztak. Vagyis mennyi tetszésnyilvánítást, megosztást generáltak a posztjaik.