Párkapcsolati erőszak és a szükséges orvosi ellátás igénybe vételének halogatása

Tóth Olga (MTA TK Szociológiai Intézet) cikke
2019. május 23.

A párkapcsolati erőszak kutatása világszerte kiemelt, fontos terület. Sajnos Magyarországon kevés adatra támaszkodhatunk, mivel ebben a témában lakossági mintán mindössze 1998-ban és egy európai vizsgálat részeként 2014-ben volt adatgyűjtés. Ezekből, és a nemzetközi irodalomból is tudjuk, hogy a nők 25–30 százaléka szenvedte el felnőtt élete során a párkapcsolati erőszak valamely formáját. Amikor ezt a témát kutatjuk, nem csupán a házastársakra és az élettársakra vonatkozóan gyűjtünk adatokat, hanem figyelembe vesszük az együtt járó, randevúzó párokat is, valamint azokat is, akik között az erőszak válás vagy szakítás után következik be. Ilyen értelemben a párkapcsolati erőszak a családtagok közötti erőszak része, de egyúttal tágabb is annál.

Nemzetközi kutatócsoportunk az Európai Bizottság (Executive Agency for Health and Consumers) támogatásával hat európai városban (Athén, Budapest, London, Östersund, Porto, Stuttgart) gyűjtött adatokat a párkapcsolati erőszakról. Valamennyi városban a 18 és 65 év közötti felnőtt lakosságot reprezentáló mintát vettünk, és a közösen kidolgozott kérdőívet használtuk.

A kutatás célja részben annak bemutatása volt, hogy a részt vevő országokban a megkérdezettek mekkora hányada élt át párkapcsolati erőszakot a kérdezést megelőző 12 hónap során, illetve tizenöt éves kora óta. Eredményeink alapján az elmúlt egy év során a budapesti nők 12,4 százaléka volt fizikai erőszak áldozata, 3,5 százaléka szenvedett el súlyos sérülést a bántalmazás során, 8,9 százalékukat pedig szexuálisan bántalmazta partnere. A magyar adatok a többi ország adatainál általában alacsonyabbak.  

A prevalencia felmérése mellett a nemzetközi kutatási trendekhez igazodva tágabb kontextusba is helyeztük a kérdést: igyekeztünk megismerni az elkövetők és az áldozatok szocio-demográfiai hátterét, egészségi állapotát, kapcsolatukat az ellátórendszerrel, és a prevenció lehetőségeit is. Napjainkban a téma kutatásában világszerte egyre nagyobb súlyt kap a népegészségügyi, közegészségügyi szemlélet, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy mind a párkapcsolati erőszakot elszenvedők, mind az elkövetők egészségi állapota rosszabb, mint a nem érintett lakosságé. Kutatásunk adatai is alátámasztották, hogy a bántalmazó párkapcsolatban élők körében magasabb a pszichoszomatikus betegségek előfordulási aránya, és összességében rosszabb a testi és mentális állapotuk, mint a kontrollcsoporté, azaz a nem bántalmazó kapcsolatban élőké. Emellett lényegesen kevesebb támogató kapcsolattal rendelkeznek, mint az átlag lakosság.

Jelen cikkünkben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a bántalmazó párkapcsolat milyen összefüggésben van azzal, hogy valaki nem veszi igénybe a számára indokolt és szükséges egészségügyi ellátást. Ez a jelenség a szakirodalom szerint általában főleg a szegénységgel, az iskolázatlansággal és a biztosítás hiányával függ össze. Adataink alátámasztották az alacsony szocio-ökonómiai státusz hatását, ugyanakkor további adalékkal is szolgáltak. Az elmúlt évben a párkapcsolati erőszak hatására komoly sérülést szenvedettek közül minden negyedik nem vette igénybe a szükséges orvosi ellátást, miközben a nem sérültek körében ez az arány 12 százalék volt. Eközben a sérülést szenvedett személyek egyharmada olyan egészségi állapotban volt, ami mindennapi normális életvitelét is akadályozta, míg a kontrollcsoportba kerülők esetében ez az arány 11 százalékot ért el.

A sérülést elszenvedettekhez hasonlóan a szexuálisan bántalmazottak körében is gyakoribb a szükséges orvosi ellátás igénybe vételének elhalasztása. Minden ötödik nő, akit partnere az elmúlt év során erőszakkal szexuális tevékenységre kényszerített, nem vette igénybe a szükséges orvosi ellátást. Fontos figyelembe venni, hogy ez nem feltétlenül a bántalmazással magával függ közvetlenül össze, lehet egy általánosan rossz fizikai és mentális állapot része. A halasztás oka azonban az is lehet, hogy a bántalmazott személy attól tart, hogy az orvosi ellátás során kiderülne a bántalmazás ténye, vagy hogy a bántalmazó tudomására jutna, ha panaszkodna.

Komoly népegészségügyi kockázatot jelent, hogy az erőszakos párkapcsolatban élők egy része nem jut hozzá a szükséges egészségügyi ellátáshoz. Fontos lenne tehát az Isztambuli egyezmény komplex ajánlásait követni, melyek nagy szerepet szánnak az egészségügyi ellátásnak a párkapcsolati erőszak megelőzésében.

Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Tóth Olgának Publikációs Díjat adományozott a 2018. év legrangosabb nemzetközi folyóiratpublikációjáért. Ebből az alkalomból tartott előadásának felvétele itt és az MTA TK YouTube csatornáján is megtekinthető.

A publikáció:

Diogo Costa, Eleni Hatzidimitriadou, Elli Ioannidi-Kapolo, Jutta Lindert, Joaquim Soares, Örjan Sundin, Olga Toth, Henrique Barros (2018). „The impact of intimate partner violence on forgone healthcare: a population-based, multicentre European study.” European Journal of Public Health Vol. 29, Issue 2, Pages 359-364