2021. július 21.
Szűcs Zoltán Gábor cikke a Mércén

Az utóbbi hetek kétségkívül központi problémája ellenzéki oldalon az előválasztás, és mindenekelőtt annak morális megítélése volt. Többen kifogásolták például, hogy a pártok egymás közötti alkui visszaveszik az előválasztás intézményének legfontosabb értékeit: nem könnyítik meg a legalkalmasabb jelölt kiválasztását, megfosztják a választókat az érdemi választási lehetőségtől (elvégre „úgyis nyilvánvaló, hol ki fog nyerni” – hallottam több ismerősömtől is) és erkölcsileg is kifogásolható módszerekkel élnek. Hát hogy is lehetne így komolyan venni az előválasztást – kérdezték többen is.

De talán még ennél, a pártalkuk ügyénél, is nagyobbat ütött a Jobbik döntése, amellyel, szembemenve az összes többi ellenzéki párt kifejezett álláspontjával és figyelmen kívül hagyva némelyikük személyesen a Jobbiknak címzett kéréseit is, megszavazta a homofób törvényt. Azt a törvényt, amit a nemzetközi közvélemény is elítélt (joggal) és amelyről maga a Jobbik is azt állította, hogy szisztematikusan és kifejezetten politikai manipulációs céllal összemossa az LMBT közösséget a pedofília jelenségével. Azt a törvényt, amelyet a Jobbik azzal az ígérettel szavazott csak meg végül, hogy a Fidesz legyőzése után kiveszik majd belőle a kifogásolható elemeket.