2021. március 23.
A Magyar Nemzet cikke, Szvetelszky Zsuzsa

Néhányan szeretik tagadni ezt, de az egyik legemberibb cselekvés. A pszichológusok úgy gondolják, már az ősember is pletykált, s ennek evolúciós haszna volt – segített a kapcsolódásban, és ezáltal az összetartást, egymás védelmét erősítette. Mi lehet a pletyka funkciója, mit tegyünk, ha nem akarunk részesei lenni, és vajon hogyan hat a pandémia erre az ősi késztetésre?

A pletykálást általában negatív felhang kíséri a köztudatban. Az 1990-ben elhunyt Norbert Elias szociológus, a terület egyik úttörője szerint a pletyka „egy többé-kevésbé pejoratív információ, amely két személy között hangzik el egy harmadik rovására”. A Psychology Today oldalán a közelmúltban megjelent cikkben Edward Hallowell pszichiáter „emocionális szadizmusként” utal a pletykára, és valós vagy elképzelt információk engedély nélküli megosztásaként definiálja a jelenséget.

A szerző azonban keveri a rémhírt, az intrikát a pletykával. Vannak más fogalmak is, amelyeket érdemes elkülöníteni, ilyen például a rágalom vagy a bullying – azaz a zaklatás, megalázás, bántalmazás. A rágalmazónál van szándék. A zaklatónál szintén van szándék. A pletykáról ez nem feltétlenül mondható el. Az utóbbi esetében a legfontosabb, hogy az valakinek a háta mögött történik, és valamilyen közös ismerős az alanya – tájékoztat Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, pletykakutató, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa. Hozzáteszi: nem a pletyka az, ami az emocionális szadizmussal összekapcsolható, hanem a mérgező magatartás. Mindenki pletykál. A kérdés, hogy ki akar ártani vele. Soha nem az eszköz a bűnös.