2020. február 6.
Ződi Zsolt (Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet és tudományos főmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézet) írása
Az internetes forgalomirányító szolgáltatások szabályozási kérdései című kutatás az OTKA támogatásával, az MTA TK JTI és a PTE ÁJK közös kutatásaként, 2016–2020 között valósul meg.
Az internetes platformok a 2000-es évek elején jelentek meg, és fokozatosan elterjedtek az élet szinte minden területén. A platform olyan webes szolgáltatás, amely embereket kapcsol össze más emberekkel vagy erőforrásokkal. Mindezt úgy teszi, hogy a hozzá kapcsolódó emberekről, erőforrásokról és tranzakciókról a lehető legtöbb adatot igyekszik összegyűjteni, majd ezeket az adatokat egy (legtöbbször nem nyilvános) algoritmus segítségével tárolja, manipulálja, rendezi, és a folyamat végén a legtöbbször pénzzé (profittá) változtatja.
A platformok felforgatták az élet szinte minden területét. Ezek közül néhányat átlagpolgárként is tapasztalunk, amikor a közösségi médiát használjuk, taxit rendelünk, vagy szállást keresünk. Bizonyos gazdasági ágazatokra a platformok kifejezetten jótékony hatást gyakoroltak, például csökkentették az árakat, vagy kényelmesebbé tették a szolgáltatások elérhetőségét. Más területeken a hatás nem egyértelműen pozitív, mert a jótékony hatások mellett sok negatív következményt is kénytelenek vagyunk elszenvedni. Vannak olyan területek is, ahol egyesek szerint kifejezetten romboló hatása volt a platformoknak, ők azt állítják, hogy például a társas érintkezésre és a hagyományos sajtóra a közösségi hálózatok szinte kizárólag negatív hatást gyakoroltak.
A negatív hatásokat a kormányzatok természetesen a jog eszközével próbálják korrigálni, amely eszköztár jelenleg nem túl változatos. Bizonyos platformokat néhol egyszerűen betiltottak, vagy rákényszerítették őket arra, hogy az adott ágazat „offline” szabályozását kövessék. Egy másik bevett eszköz, hogy rendszeresen magas bírsággal sújtják őket. Az utóbbi időben azonban világossá vált, hogy a puszta tiltás, a régi jog erőltetése, vagy a folyamatos bírságolás nem lesz megfelelő eszköz a platformok szabályozására. Ha betiltjuk vagy a „régi” jogot erőltetjük rájuk, nem tudják kifejteni jótékony hatásukat, a bírságokat pedig nevetve kifizetik, és gyakran nem változik semmi. Új, innovatív jogi megoldásokra van tehát szükség.
Ezeknek a jogi megoldásoknak a megtalálásához a platformok négy fontos jellegzetességét kell figyelembe venni. Az első a határokon átnyúló jellegük: a platformok egy részéhez már sok milliárd ember csatlakozott a világ szinte minden országából, ezért a kormányzatok összehangolt cselekvésére lesz szükség, ha hatékony szabályozást szeretnénk. Másodszor a platformok nagyon gyakran nem ragadhatók meg a hagyományos gazdasági ágazatok és jog kategóriáival. Például a közösségi média olyan funkciókat is ellát, mint a hagyományos sajtó, ugyanakkor mégsem tekinthető médiavállalatnak. Egy szállásközvetítő portálon ugyan két magánszemély köt szerződést, de a platform erejében bízva, így elvárható, hogy a fogyasztókat megillető garanciáknak legalább egy része illesse meg a szállásfoglalót is. Harmadrészt a platformok nagyon sokféle gazdasági ágazatban és területen vannak jelen, ahol más és más kockázatokat és problémákat okoznak. Más negatív gazdasági és társadalmi hatásai vannak egy személyszállító platformnak, mint egy szálláskeresőnek. Végül a platformok működése mindig algoritmusokon alapszik, így, ha hatékonyan szeretnénk ezeket kontrollálni, kénytelenek leszünk ezeket a kódokat is valamilyen szinten az ellenőrzésünk alá vonni.
A témával kapcsolatos publikációk:
Ződi Zsolt: Privacy és Big Data, Fundamentum, 2017/1-2. szám
Ződi Zsolt: Jog és jogtudomány a Big Data korában, Állam- és Jogtudomány 2017/1 szám
Zsolt Ződi: Law and Legal Science in the Age of Big Data, Intersections, 2017/2