2021. június 10.
Polyák Gábor a 168 órának (nyomtatott sajtó)
Arthur j. Finkelstein mindenkinél jobban tudta: gyalázkodni érdemes. A hírhedt spin doctor 2008-tól dolgozott Orbán Viktorral, és bár 2017-ben távozott az élők sorából, magyar tanítványai követik az általa meghatározott irányt.
Ha igazán durva, személyeskedő politikai kampányokról beszélünk Magyarországon, leginkább az elmúlt tizenegy év csatározásai juthatnak eszünkbe. A lapunk által megkérdezett szakértők abban egyetértenek: korábban elképzelhetetlen volt, hogy a „Stop Soros” kampányhoz hasonlító plakátok jelenjenek meg a köztereken. „Én nem tudnék visszaidézni abból az időszakból ilyen szisztematikus lejárató kampányokat” – mondta a 168 Órának Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Központ igazgatója. Szerinte a 2014-es választások előtt lehetett először azt érezni, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a személyeskedő üzentek. „Készült Vona Gáborról egy fotó, amelyen közel hajolt egy másik férfihoz. Ez már elég volt ahhoz, hogy melegnek állítsák be” – hozza példának.
A DOKTOR SZÍNRE LÉP Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor Értékválasztás 2014 című tanulmányukban megállapították: „A kampány élet-halál harccá élesedését már a 2006-os kampányban lehetett regisztrálni. Az utolsó békésebb kampány 1998-ban volt. Ekkor még csak a MIÉP próbálkozott a totális háborúval. 2002-ben a negatív kampány már a pártpolitikai küzdelem fő frontvonalára került, és attól fogva egyre hevesebben, valóban szinte élet-halál harccá fokozódott.” Azonban az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont által kiadott tanulmányban ők is azt állapították meg: 2014-re „növekedett az olyan hatásosan hangzó, indulatokra építő fordulatok alkalmazása is, amelyeket korábban egyértelműen populizmusként bélyegeztek volna meg”.
A politikai közbeszéd gyorsuló polarizálódását nem lehet egy okra visszavezetni: abban a közösségi média előretörése és az egyre inkább elhatárolódó véleménybuborékok is szerepet játszottak. Az elmúlt tizenegy évben egy világszínvonalú megosztó is szerephez jutott a magyar politikában: 2008-ban lett a Fidesz-kampányok prominens háttérembere a legendás konzervatív spin doctor, Arthur J. Finkelstein.
Amerikai politikai körökben ekkor már fogalomnak számított Finkelstein neve, a férfi Richard Nixon alatt kezdte a politikai karrierjét, és számos neves republikánus politikust segített hivatalhoz jutni. Módszerei a negatív kampányokra és a karaktergyilkosságokra épültek: demokratakörökben sokszor csak a „piszkos politika keresztapjaként” emlegették. 1979-ben már azt nyilatkozta: „alig volt olyan komoly konzervatív az elmúlt tíz évben, akinek ne lett volna valamilyen kapcsolata velem.” Sokat tett azért, hogy a „liberális” szó önmagában is szitokszóvá, lekicsinylő jelzővé váljon, de a bevándorlóellenességtől, a homofóbiától és a választók antiszemita előítéleteinek kihasználásától sem riadt vissza, miközben ő maga is zsidó származású és meleg volt.
Stratégiáját így foglalta össze: „Mindig támadni kell. Aki nem üt elsőnek, azt mások fogják megütni.” GYŰLÖLETTURNÉ A VILÁG KÖRÜL A 2000-es években Finkelstein egyre keresettebb politikai tanácsadóvá vált az Egyesült Államokon kívül is. Szerepet játszott a nemrég leváltott izraeli kormánypárt, a Likud jobbra tolódásában is, és Kelet-Európában is egyre többen vették igénybe szolgálatait. 2004-ben a román konzervatív-liberális jelöltet, Calin Popescu-Tariceanut segítette, 2006-ban a jobboldali Mirek Topoláneknek dolgozott Csehországban – mindkét politikus nyert a választásokon.
Az akkor még ellenzékből politizáló Orbán 2008 körül kezdte igénybe venni Finkelstein és üzleti partnere, George E.
Birnbaum szolgálatait. A Magyar Narancs 2013-as cikke szerint baráti, kedélyes viszony alakult ki a miniszterelnök és az amerikai szakember között. A lap ekkor azt írta Finkelstein módszeréről: „Főként negatív mintákra fókuszáló attitűdvizsgálatokat végeztet, és ezek alapján javasolja az egyes üzenetek megfogalmazását is.
Rendszeresen méri az egyes társadalmi csoportokat érintő sztereotípiákat és előítéleteket.” Az eredmény nem maradt el: a magyar közéletben egyre több negatív üzenetet és uszítást látunk, legyen szó az országot beterítő Soros-plakátoktól, a migránsok démonizálásáról vagy a személyre szabott lejáratókampányokról. Hannes Grassegger német újságíró és elemző a Soros elleni kampányt Finkelstein mesterművének nevezte. Kérdés, hogy meddig marad hatékony az ilyen típusú üzentekre épülő politikai kampány.
AZ EMBER ELMENT, AZ IDEA MARADT Arthur Finkelstein 2017-ben tüdőrákban halt meg férje és lányai körében, ám politikai hagyatéka nem tűnt el. Egy volt fideszes közvélemény-kutató a tanácsadó halála után azt nyilatkozta a svájci Magazin című lapnak: Finkelsteinnek nem volt jobb tanítványa Orbán Viktornál. Polyák pedig úgy véli: „Finkelstein öröksége máig él. Ez az örökség a mérgezett közéletet, mérgezett politikai kultúrát jelenti.” Azt, hogy kikre maradt a Fidesz köreiben a kampányokat felépítő háttérember szerepe, egyelőre csak találgatni lehet.
Esélyes jelölt Habony Árpád, akiről jelenleg annyit tudni, hogy Londonban gründolja a V4NA nevű konzervatív hírügynökséget – bár a 444 tavaly szeptemberben írt cikke szerint ez a projekt már csak félgőzzel működik. Hasonlóan nehéz belelátni abba, hogy mi zajlik a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodában, amelyet a kormánykommunikáció egyik központjaként tartanak számon, és amely különböző alapítványokon keresztül számos médiumot finanszíroz. „Nyilvánvalóan valaki bevállalta a finkelsteini örökséget” – mondta Polyák, aki úgy véli, nem egyértelmű, hogy Rogán és Habony milyen mértékben mozgatják a szálakat, és „nem lehet megmondani, hogy jelenleg kik Magyarországon a valódi Finkelstein-utódok”.
A médiakutató szerint ez a hagyaték gyengülőben van: „A sorosozás már sokkal kevésbé volt hatékony kampánytéma, mint a migránsozás, ami a kormánypártok utolsó, igazán erős politikai sikere volt.” És hogy Finkelstein mit gondolt a saját politika hagyatékáról? A válaszért érdemes visszamenni 2011-be, amikor egyik utolsó nyilvános beszédében azt mondta: „Meg akartam változtatni a világot. Ezt meg is csináltam. Rosszabbá tettem.”