2022. június 3.
Fedinec Csilla a Telex cikkében

A 64 Vármegye Mozgalom és a Mi Hazánk Mozgalom közös tüntetést tart szombaton, a trianoni békeszerződés 102. évfordulóján a budapesti ukrán nagykövetség előtt. Néhány Kreml-szagú követelés – mint például az, hogy kárpátaljai magyarokat ne vigyenek harcolni az egyszer már Kárpátalját is támadó orosz inváziós erők ellen – mellett a szélsőjobboldali párt azt akarja elérni, hogy Kijev végre vegye figyelembe az 1991-es kárpátaljai autonómia-népszavazás eredményét.

De pontosan mi is volt ez a népszavazás, milyen eredménnyel és milyen következményekkel járt? Tényleg létezik demokratikus igazolás Kárpátalja függetlenségére?

...

Ugyan Ukrajna (még Szovjet Szocialista Tagköztársaságként) 1990-ben a nemzetiségi nyelvi-kulturális alapjogok deklarációja mellett garantálta, hogy a kisebbségek az általuk hagyományosan lakott területeket megőrizhetik, és ezeken a területeken a nemzetiségi közigazgatási egységeket hozhatnak létre. Azonban Ukrajnában 1992-re már az a politikai vízió vált dominánssá, mely egy föderális állam helyett egy központosítottabb, a nemzetállami jelleget jobban hangsúlyozó berendezkedést részesített előnyben. Az ebben az évben elfogadott, a nemzeti kisebbségekről szóló törvényből már kikerültek a nemzetiségi közigazgatási egységek, a kárpátaljai és a magyar autonómiatörekvések is lepattantak a kijevi törvényhozásról. Ahogy Fedinec Csilla, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa a Telexnek elmondta, a hivatalos indoklás szerint a helyi népszavazásról szóló akkor hatályos törvény nem tette lehetővé, hogy helyi népszavazásra tegyenek fel autonómiával kapcsolatos kérdést.