2021. június 6.
Polyák Gábor a Népszava mellékletben (nyomtatott sajtó)

Az NSU (nemzetiszocialista Illegalitás) nevű neonáci terrorista sejt lelepleződése; a norvég Utøya szigetén elkövetett tömeggyilkosság; a magyarországi romagyilkosságok – ebből a három tragédiából próbálták visszafejteni a Goethe Intézte #Wohnzimmerdebatten (Vita a nappaliban) sorozatának résztvevői, hogyan is gyűlölünk itt, Európában.

Az evolúció része, hogy bizonyos embereket idegenként, ellenségként bélyegzünk meg, ez az egyik módja annak, hogy elhatárolódjunk másoktól, és megvédjük a saját csoportunkat – vezeti vissza ősi okokra Polyák Gábor a gyűlöletet. Ám a médiaszakember szerint ezt a beidegződést, bevésődést felül kell és felül is lehet írni – mert a civilizáció igenis erősebb az evolúciónál. Azaz eltérő hátterű csoportok is képesek kiépíteni az együttműködés formáit.

Már ha akarják.

De Polyák szerint a Magyarországon élők nem akarják. Ha rasszizmusról, antiszemitizmusról, idegengyűlöletről, a romákkal szembeni negatív érzelmekről, homofóbiáról van szó, a magyar számok mindig felülmúlják az európai átlagot. És ez a tendencia csak erősödött az utóbbi tíz évben.

Csakhogy Martin Steinhagen szerint – legalábbis Németországot nézve – az európai átlag sem olyan szép. Mert könnyű azt hinni, hogy a szélsőséges jobboldal csak a társadalom peremén mozog, a média ezt az elavult hiedelmet erősíti, amikor a nácikat kopaszra borotvált, bakancsos alakként tálalja. Csakhogy a szélsőjobb beidegződéseket az úgynevezett társadalmi középrétegben is meg lehet találni. Itt van például a cigányellenesség. Egy 2020-as felmérés szerint a középréteg több mint 40 százaléka egyetért azzal a kijelentéssel, hogy „problémát okozna nekem, ha romák lennének a lakóhelyem környékén”. A menekültstátuszt kérők megítélése talán még rosszabb – és az előítéleteket széles társadalmi rétegek is osztják.

Persze a gyűlöletet csak a szélsőjobboldal juttatja el a politikai terrorig. És ha ez megtörténik, érdemes megfigyelni, hogyan reagálnak erre, miképp bánnak az elkövetőkkel a hatóságok. Ami a romagyilkosságokat, pontosan az ügyben hozott ítéletet illeti, Polyák úgy látja: jogi és társadalmi szempontból egyaránt rendben volt. De a rendőrség eljárásmódjával komoly bajok voltak, és mint Hajdu Eszter Ítélet Magyarországon dokumentumfilmjéből, illetve a peranyagból is kiderül, a romaellenesség a rendőrség mindennapi gyakorlatához tartozik. A médiaszakember szerint ez a mentalitás mindenhol megtalálható, hisz a kevésbé képzett, jómódú kisebbségek mindenhol jobban ki vannak szolgáltatva a rendőrségnek – például azért, mert arányaiban több bűnelkövető kerül ki közülük, mint a mindenkori többség köreiből.

Hosszú folyamat lesz, mire ez megváltozik.