2022. július 28.
Interjú Mikecz Dániellel a 168 óra nyomtatott számában

A változtatásba vetett hit felmorzsolódása, a politikai törésvonalak mély árkai és a magyarországi tüntetési kultúra együtt nehezíti meg, hogy sikert érjen el egy tüntetés – de a siker is többféle lehet. Mikecz Dániel, a társadalomtudományi kutatóközpont politikatudományi intézetének tüntetéskutatója szerint a kormány gondosan ügyel arra, hogy szavazótáborát elidegenítse a tiltakozóktól, elkerülve ezzel a politikai következményeket.

Nyár van, hallhattuk ellenzéki politikusoktól magyarázatul, miért nincsenek nagyszabású tüntetések, noha az elmúlt évtized legnagyobb gazdasági megszorítását hajtotta végre a kormány, köztük a rezsidíjak emelésével és a katás adózás kivezetésével. Európa más országaiban a nyaralások ellenére is voltak tüntetések, amelyekkel áremelkedéseket enyhítő intézkedéseket harcoltak ki. Egyedi a magyar inaktivitás?

Nyugat- és Kelet-Európa között általánosan kimutatható, hogy két választás között eltérő az állampolgárok politikai aktivitása, annak formái és intenzitása. A petíciók aláírása, a tüntetések, a bojkott, vagy a választott képviselők személyes felkeresése is az ilyen aktivitások közé tartozik. Bár egyes formákban lehetnek eltérések, de nyugaton általánosan nagyobb az aktivitás.

Magyarországon még a visegrádi négyekhez képest is alacsony a közéleti részvételi hajlandóság. Kutatások szerint döntő tényező, hogy milyen erős az állampolgárok tiltakozás sikerességébe vetett hite, hogy tudják-e befolyásolni a politikát, ez a hit pedig keletebbre, így Magyarországon is gyengébb.

...