2022. november 2.
Menich Nóra cikke az Esélyben jelent meg

Vajon a szegényebb családok gyermekei nagyobb eséllyel születnek valamilyen fogyatékossággal? Vagy éppen fordítva, elszegényedik az a család, amelyikben fogyatékossággal születik egy gyermek? Menich Nóra, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Gyerekesély-kutató Csoportjának munkatársa ezekre a kérdésekre keresi a választ az Esély című szociálpolitikai folyóirat legújabb számában.

A kutató áttekintette az elmúlt évek Európára vonatkozó empirikus vizsgálatait, és megállapította, hogy a kutatások egyöntetűen arról számolnak be, hogy a fogyatékos gyermek és a család társadalmi-gazdasági helyzete között egyértelmű összefüggés van. A fogyatékossággal élő gyermekek nagyobb arányban élnek alacsony jövedelmű háztartásokban, rosszabb lakáskörülmények között, deprivált területeken és eladósodott háztartásokban. Ráadásul az érintett családok kitörési esélyei rosszabbak is, mint másokéi. 

A pénzbeli erőforrások hiánya pedig minden társadalmi csoportban bizonyíthatóan magasabb stresszszinthez is vezet. Különösen így van ez a fogyatékos gyermek nevelése és gondozása miatt emberi megpróbáltatásoknak is komolyan kitett családokban.

Nemzetközi kutatások azt is mutatják, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek háztartásaiban a családtagok rosszabb életminőségről, fizikai és mentális egészségi állapotról számolnak be, rosszabb anyagi körülmények között élnek másoknál. A kutató szerint ebből is következik, hogy a fogyatékossággal élő embereket és családjaikat gyakran címkézik a „szegények legszegényebbikeként”.

Szabó Attila cikke a Qubit-en olvasható teljes terjedelemben