Marchut Réka (MTA TK Kisebbségkutató Intézet) írása
2019. május 29.
Történelmi jelentőségű pápalátogatásra kerül sor 2019 május 31 – június 2. között Romániában, melynek fontosságát többek között az is adja, hogy először látogatja meg katolikus egyházfő a romániai magyar közösséget. Mikor kerültek katolikusok nagyobb számban az ortodox Romániába, hogyan rendezte a Szentszék az ő helyzetüket, hogyan alakult Róma és Bukarest viszonya az elmúlt 100 évben – erről szól rövid írásunk és a videó.
A romániai pápalátogatásra készülve érdemes néhány szót szólni a történeti gyökerekről, amely folyamatban lévő kutatásomnak (magyar-román diplomáciai kapcsolatok a két világháború között) is egyik fő résztémája.
Kevesen tudják, hogy a bukaresti magyarok templomát a 14. században a csíksomlyói ferencesek emelték, és onnan ered a neve is: Barátok temploma. Ez a templom leégett, ám a helyén most is a Barátok temploma áll, mely a bukaresti magyar katolikus közösségnek is helyet ad. 1883-ban létrejött a Bukaresti Főegyházmegye, 1884-ben pedig – döntően a moldvai csángók igényeinek kielégítésére – a Iaşi (Jászvásári) Egyházmegye.
Az első világháborút követően a területgyarapodások következtében azonban nagyszámú katolikus – nagyrészt magyar – hívő került az addig szinte teljesen ortodox lakosú Romániához. A 19. század közepétől kezdve a Szentszék igyekezett ilyen helyzetekben nemzetközi megállapodást, konkordátumot kötni az illető állammal. Románia és a Szentszék kapcsolatai 1919-ben kezdődtek, és már rögtön az első diplomáciai kapcsolatfelvételeken megkezdődtek a tárgyalások a kötendő konkordátumról. A magyar politikai és egyházi vezetés ellenérdekelt volt abban, hogy a konkordátum mielőbb megszülessen, hisz úgy vélték, ezzel a pápa elismerné a trianoni határokat, Magyarország pedig revízióra készült. Így a vatikáni magyar diplomácia és az erdélyi püspöki kar próbálta megakadályozni, vagy legalábbis tartalmilag módosítani a konkordátum szövegét, annak létrejöttét. De ellenérdekelt volt a Román Ortodox Egyház is, hisz ő az államvallási pozícióját féltette. Az etnikailag is megterhelt vallási kérdések politikai színtérre kerültek, így a tárgyalások több évig elhúzódtak. 1927 májusában kötötték meg a konkordátumot, de csak 1929-ben ratifikálták. Több súlyos horderejű kérdés közül a magyar katolikusokra sérelmes volt a szatmári és nagyváradi egyházmegyék egyesítése és az összes romániai római katolikus püspökség bukaresti érsek alá rendelése.
A második bécsi döntés változtatott ezen a helyzeten, aztán a második világháborút követő visszarendezés után a romániai kommunista rezsim 1948-ban egyoldalúan felmondta a konkordátumot, 1950-ben pedig megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok Románia és a Vatikán között.
Ilyen helyzetben, ám a II. vatikáni zsinatot követően, VI. Pál pápa keleti nyitásának köszönhetően került sor 1973-ban Nicolae Ceauşescu vatikáni látogatására, de a diplomáciai kapcsolatok csak 1989 után rendeződtek.
1999-ben II. János Pál pápa látogatása volt az első pápalátogatás Romániában, ami abból a szempontból is történelmi jelentőségű, hogy az 1054-es egyházszakadás óta ez volt az első olyan alkalom, amikor a katolikus egyházfő egy többségében ortodoxok által lakott országot keresett fel.
Ferenc pápa mostani látogatása a második pápalátogatás lesz a román történelemben, de az első olyan, amikor a pápa az erdélyi magyarokhoz is ellátogat. Csíksomlyón fog misét celebrálni.
A konkordátum kérdésével kutatásaim során foglalkoztam. Eddig a témában megjelent tanulmány:
A román konkordátum a magyar diplomáciában (1920-1929). In: Pro Minoritate 2014/tél 150-169. http://real.mtak.hu/19725/1/promino_marchut.pdf