2022. július 21.
Fedinec Csilla cikke az Országút hasábjain

Az aprócska Fekete-tengeri sziget kultikus helyszínné vált az ókorban a trójai háború, ma pedig az orosz–ukrán háború miatt.

A görög mondavilágban Kréta szigetén élt a Minótaurosz, Ithakán Odüsszeusz, a Kígyó-szigeten viszont Akhilleusznak, a mürmidónok királyának, a trójai háború legendás – talán az egész ókori görögség legnagyobb és legismertebb – hősének a szelleme. Fehér szikláiról Fehér-szigetnek, Leukénak hívták a görögök és később Albának a rómaiak. Homérosz Odüsszeiája szerint ott emeltek Akhilleusznak halomsírt, „hol a part belenyúlik a sík Hellészpontoszba” (mai nevén a Dardanellákba), ám a milétoszi Arktinosz Aithiopisz című elveszett eposzának fennmaradt összefoglalása úgy tudja, hogy édesanyja, Thetisz tengeri nimfa a halotti máglyáról elragadta Akhilleusz és Patroklosz testét, és az Élüszionba, az örök életet nyert hősök honába vitte. A görög képzeletben ez a térség a halandók szférájának, az ember által beutazható világnak a szélén helyezkedett el. Későbbi ógörög szerzők – talán, hogy közelebb hozhassák – a görög világon belüli Pontosz Euxinosznak (Fekete-tenger) az Isztrosz (latinul Ister, vagyis a Duna) deltájához közel eső Leuké szigetével azonosították.